ArteActa 2022, 7:27-41 | DOI: 10.62804/aa.2022.002

Survival and Renewal: Independent Theatres in Hungary Before and After the Fall of Communism

Tamás Jászay

Hungarian performing arts are represented today almost solely by independent artists and companies. My study aims to uncover the historical reasons for this phenomenon, going back to the 1990s. After discussing the variations of the term "independent", the study gives a historical context of the Hungarian performing arts system after World War II. The prominent figures of independent performing groups of the 1990s had connections with theatre-making at universities. Despite their peripheral position, these were the groups that first represented Hungarian theatre abroad. Due to the insecurity in financing in Hungary, the independents always tried to nurture international relations carefully, e.g. Péter Halász and Squat Theatre became world-famous after leaving Hungary. A small studio theatre called Szkéné had a defining role in initiating artists' careers: Josef Nadj aka Szkipe, Gábor Goda (Artus Company), György Árvay and Yvette Bozsik, Gerzson Péter Kovács (TranzDanz) or Csaba Horváth (Forte Company) all have or had relations with Szkéné. From the dance scene of 1990s, it is necessary to mention Tamás Juronics, Pál Frenák, while among the theatre artists there are László Hudi (Moving House Foundation), Árpád Schilling (Krétakör Theatre) or Béla Pintér (Béla Pintér and Company) as leaders of the most prestigious groups. In the closing sub-chapter of my study, I deal with the financial context of the independent performing scene in the 1990s, setting up a parallel with the present situation.

Klíčová slova: 90. léta, alternativní divadlo, amatérské hnutí, divadlo, moderní tanec, nezávislá scéna, tanec

Zveřejněno: 15. červen 2022  Zobrazit citaci

ACS AIP APA ASA Harvard Chicago Chicago Notes IEEE ISO690 MLA NLM Turabian Vancouver
Jászay, T. (2022). Survival and Renewal: Independent Theatres in Hungary Before and After the Fall of Communism. ArteActa, 5(7), 27-41. doi: 10.62804/aa.2022.002
Sdílet...
Stáhnout citaci
  • BibTeX (.bib)
  • Bookends (.ris)
  • EasyBib (.ris)
  • EndNote (.enw)
  • EndNote 8 (.xml)
  • ISI WoS (.isi)
  • Medlars (.medlars)
  • Mendeley (.ris)
  • MODS (.xml)
  • Papers (.ris)
  • RefWorks (.txt)
  • RefManager (.ris)
  • RIS (.ris)
  • MS Word (.xml)
  • Zotero (.ris)
    • Zobrazit celý článek

    Reference

    1. Tompa Andrea. Reality Makers. Hungarian Independent Theatre before and after Communism. In: Vessela S. Warner, Diana Manole (eds). Staging Postcommunism. Alternative Theatre in Eastern and Central Europe after 1989. Iowa City: University of Iowa Press, 2020, p. 3-16. Přejít k původnímu zdroji...
    2. Árpád Schilling. Schilling Árpád levele A papnő című előadás jelölése kapcsán [online]. Színházi Kritikusok Céhe, 15. 8. 2012. Available at: https://kritikusceh.wordpress.com/2012/08/15/schilling-arpad-levele-a-papno-cimu-eloadas-jelolese-kapcsan/ (accessed 15. 2. 2020).
    3. László Bérczes. Másszínház Magyarországon 1945-1989. Színház, 1996, n. 3, p. 43.
    4. László Bérczes. Másszínház Magyarországon 1945-1989. Színház, 1996, n. 4, p. 48.
    5. Gáspár Máté - Árpád Schilling. A színházi struktúra modernizációja. Kritika, 2004, n. 11, p. 2-6.
    6. László Hudi - Zoltán Imre. Nemzeti Színház - mindenkinek! Pályázat a Nemzeti Színház vezérigazgatói posztjára. Színház, 2008, n. 3, attachment.
    7. Péter P. Müller. Permanence in the Process of Changing. Major Features of the Institutional Structure and Social Function of Hungarian Theatre after the F/Wall. In: Attila Szabó - Joanna Krakowska (eds). Theatre After the Change: And What Was There Before the After? Vol. 2. Budapest: Creativ Média, 2011, p. 125-130.
    8. Tamás Gajdó. Színházi diktatúra Magyarországon 1919-1962. In: György Lengyel (ed). Színház és diktatúra a 20. században. Budapest: Corvina-OSZMI, 2011, p. 345.
    9. István Szabó. The System Went-the Theatres Remained. In: Attila Szabó, Joanna Krakowska (eds). Theatre After the Change: And What Was There Before the After? Vol. 1. Budapest: Creativ Média, 2011, p. 58.
    10. István Nánay. Színpadból kápolna? Az Egyetemi Színpad múltja, jelene, jövője. Beszélő, 1991, n. 3, p. 26.
    11. Lívia Fuchs. The Generation of New Dance. In: Tibor Várszegi (ed). Fordulatok. Hungarian Theatres 1992. Vol. 1. Budapest: private edition, 1992, p. 189-206.
    12. Tibor Várszegi. The Latest Performances of the Artus Theatre: Sleep Walkers; Turul. In: T. Várszegi (ed). Fordulatok. Hungarian Theatres 1992. Vol. 1, p. 213-219.
    13. Anna Veress. The Krétakör Theatre. In: Péter Fábri (ed). A Shabby Paradise. Contemporary Hungarian Theatre 2004. Budapest: Hungarian Centre of the International Theatre Institute, 2004, p. 134-140.
    14. Krisztina Kovács. No Man's Land: Béla Pintér and Company. In: P. Fábri (ed). A Shabby Paradise. Contemporary Hungarian Theatre 2004, p. 125-133.
    15. Andrea Tariska. A függetlenek finanszírozásának története Magyarországon a nyolcvanas évektől napjainkig. Izabel Rupányi (ed.). Alternatívok - Az első száz év. Budapest: BESZT Egyesület, 2011, p. 75.
    16. Tamás Jászay. Finita la Commedia: The Debilitation of Hungarian Independent Theatre [online]. Critical Stages, 2013, n. 8. Available at: http://www.critical-stages.org/8/finita-la-commedia-the-debilitation-of-hungarian-independent-theatre-hungary/ (accessed 20. 02. 2020).

    Tento článek je publikován v režimu tzv. otevřeného přístupu k vědeckým informacím (Open Access), který je distribuován pod licencí Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License (CC BY-NC 4.0), která umožňuje nekomerční distribuci, reprodukci a změny, pokud je původní dílo řádně ocitováno. Není povolena distribuce, reprodukce nebo změna, která není v souladu s podmínkami této licence.


    Zpět na obsah